HOME  ||  FACEBOOK  ||  IDŐJÁRÁS  ||  ÚTINFORMÁCIÓ
PinkPencil
HU
HOME FACEBOOK IDŐJÁRÁS ÚTINFORMÁCIÓ
Tatabányai hajléktalangyilkos anyja: Jó anyának tartom magam...
Ezt olvassák mások:
Egy szörnyeteg vagy maga is áldozat? Nincs a városban ma ellentmondásosabb személy, mint a kettős emberölés miatt 15 éves börtönbüntetését töltő M. Apolló édesanyja, M. Angelina Konstantina. Van, aki szerint egy igazi harcos a nevelőotthonban felnőtt nő, aki bár sokszor nyersen vagy bántóan fogalmaz, de szűkös lehetőségeihez képest próbál mindent megadni fiainak.

A másik tábor szerint viszont az anyja viselkedése hozzájárult ahhoz, hogy Apolló két évvel ezelőtt hidegvérrel agyonvert két hajléktalant, miután az anyja kizárta a lakásból.

Sokan azt sem értik, hogy lehet, hogy a történtek után a kisebb gyermeket, Robikát, miért nem vette el a nőtől a gyámügy. A kisfiú jelenleg is édesanyjával él.

A Tatabányai Járásbíróság (a magyar joggyakorlatban eddig példátlan módon) kiterjesztette a vádat, és megvizsgálta, mi vezethetett oda, hogy egy akkor alig 15 éves fiú kegyetlen gyilkossá vált. Megállapítása szerint az anya elhanyagolta nagyobb fiát, amivel komolyan veszélyeztette fejlődését.

Angelinát elítélték, 1 év 11 hónap börtönbüntetést kapott, 3 évre felfüggesztve.

Zajlik az élet hétköznap délelőtt a tatabányai piac környékén. A vásárcsarnokot panelházak ölelik körül, él itt nyugdíjas bányász, fiatal mercis vállalkozó is. Mint minden lakótelepen, itt is két találkozási pont van: a ház előtti rozoga pad és a beton pingpongasztal.

Előbbin kedden délelőtt két néni ül. A nagy hőség beállta előtt leszaladtak a piacra vásárolni. El sem kell mondani, kit keresünk, szinte kórusban mondják: „Nincs itthon Apolló anyja, megint valahol kódorog…”

Az idő múlásával benépesedik a pad környéke, sokféle ember megfordul, de a vélemény azonos:

– Nem tudjuk felfogni, hogy azok után, amit Apolló tett, hogy nevelhet ez a nő még gyereket – mondja egy középkorú férfi.

– Ezzel a szerencsétlennel is úgy ordibál, mint régen a nagyobbal. Nem fogja elhinni, de mi szerettük Apollót. Tudjuk, mit csinált, de ha nem ilyen borzalmas körülmények között élt volna, talán soha nem gyilkol. Rendes, csendes gyerek, mindenkinek segített cipelni a nehéz szatyrait, pénzt pedig soha nem fogadott el senkitől. Csak enni kért, mert szerencsétlen mindig éhes volt. A kistestvérére is csak ő vigyázott, az anyjuk nem volt sehol. Ment érte az
pinkpencil
óvodába, játszott vele a téren, aztán lefektette. Az anyjától ütésen kívül mást nem kapott – fakadt ki a férfi.

Már dél felé jár, lassan oszlik a társaság, mindenki megy ebédet készíteni. A kapualjban az egyik nő leteszi a szatyrát és visszafordul: „Azért nekünk is van felelősségünk, hiszen senkinek nem szóltunk, miközben a szemünk előtt történt minden”. Szomszédja gyorsan leinti, mondván, ki mer egy ilyen nő ellen vallani? Angelina a kisfiával késő délután érkezik haza, vidáman, egymást ölelve ballagnak a szinte gőzölgő aszfalton.

Amikor odalépünk hozzájuk, az anyuka éppen vaskos gézkötést szed le a kezéről.

– Most voltam vérplazmát adni, hétezret kapok érte. Sokszor tudtam menni, így nem volt gond Robikának megvenni a tanszereket. Tudom, miért jöttek, így utoljára elmondok mindent, aztán nem érdekel, ki mit gondol rólam – vonja meg a vállát.

– Köpködnek rám, ujjal mutogatnak, csak épp az igazságot nem ismerik. Anyám 9 évesen otthagyott étel, ital nélkül egy fűtetlen házban, mert úgy gondolta, hogy jobb lesz neki egy fickóval élni. Intézetbe kerültem, nem volt képem a rendes családról, de azt tudtam, hogy a fiaimat soha nem hagyom el. A bíróság szerint elhanyagoltam őket, de ez nem igaz. Folyton dolgoztam, hogy nekik mindenük meglegyen. Közben próbáltam Apollót keményen fogni, kértem, ne csavarogjon, a tanulásra figyeljen. Az összes létező hivatalos állami szervet megkerestem, hogy segítsenek, mert a nagyfiammal baj van! Senki nem tett semmit. Most persze csak én vagyok a felelős mindenért. Akármit is mondanak rólam, én jó anyának tartom magam. Apollót rendszeresen látogatjuk a börtönben, éppen egy színdarabot készülnek előadni a rabtársaival. Minden levelét úgy kezdi, hogy „Drága, imádott édesanyám.” Kell ennél több egy anyának? – szorítja magához kisfiát Angelina, aztán megfogja Robika kezét és elindulnak hazafelé.

Az ügyészség szerint az anya az idősebb fiút többször megverte, verés közben pedig ordítva szidta. Nem figyelt rá, hogy a gyereknek legyen iskolatáskája, ruhája, rendszeresen fürödjön, az egy melegítőt és egy pólót a fiú maga mosta. Apolló, aki korábban maga kérte gondozásba vételét, a bíróság előtt így fogalmazott: „Anyám egyszer közölte velem, hogy már rég a falhoz kellett volna b*sznia engem”.

Forrás: Blikk
Ezt olvassák mások:
pinkpencil
pinkpencil
pinkpencil
pinkpencil
pinkpencil
pinkpencil
pinkpencil
pinkpencil
pinkpencil
pinkpencil
pinkpencil
pinkpencil
pinkpencil
pinkpencil
pinkpencil
pinkpencil
pinkpencil
pinkpencil
pinkpencil
PinkPencil
COPYRIGHT © 2020. minden jog fenntartva - impresszum